A dél-tiroli autonómiáról Dr. Eördögh István tanulmánya alapján (I. rész)

Mostanában egyre nagyobb figyelmet kap az autonómia kérdése. Mi magyarok is érintettek vagyunk ebben, hiszen a Székelyföld autonómiája nemcsak a székelység számára lehet fontos ügy, hanem számunkra, anyaországi magyaroknak is. Európában több példa is kiválóan mutatja, hogy az autonómia jó megoldás egy nemzeti kisebbség számára, a fennmaradásra a kulturális valamint a gazdasági gyarapodásra. Ennek a mindenki számára elfogadható megvalósítása nem egyszerű feladat. És ha egy kicsit megismerjük –Dr. Eördögh István kiváló tanulmánya alapján- a dél-tiroli autonómia kialakulásának vázlatos történetét, akkor arra is rájövünk, hogy ez a folyamat nem megy egyik napról a másikra.

Az első világdél-tirolháborút lezáró Párizs környéki békében Dél- Tirolt Olaszországhoz csatolták. Az olasz kormány azzal érvelt a tárgyalások során, „hogy Dél-Tirol és Trento egyetlen földrajzi térséget, régiót képez; valamint, hogy az olasz nyelvű trentói provincia (Venezia-tridentina) lakossága messze meghaladja a német anyanyelvű Dél-Tirol népességét, ezért a régió Itáliához csatolandó.”

Olaszország megkapta a fent említett két területet, annak ellenére, hogy Tirolnak a Brenner-hágótól délre fekvő részen a lakosság összetétele teljesen mást mutatott. Itt „a lakosság 86%- a (220.000) német-, 4%-a (10.000) ladin-, 3%-a pedig olasz- és más anyanyelvű volt.”

Annak ellenére teljesítették a követeléseiket, hogy az olasz vezetés nem érezte kötelező érvényűnek, az un. wilsoni pontok bármilyen módon történő teljesítését. És ennek nyíltan hangot is adott.

Ezt követően Dél-Tirolban a kormányzásból adódó problémákat az olasz kormány és a dél-tiroli politikusok közösen próbálták megoldani, de ennek az együtt működésnek az előre törő fasizmus vetett véget. A Mussolini által vezetett Itália a területén élő nemzeti kisebbségekkel (szlovénok, dél-tiroliak, stb.) szemben két megoldást ismert: az asszimilációt és a megsemmisítést. „Ennek a politikai célnak a kivitelezését, Ettore Tolomei személyében találta meg, az 1926-tól diktatúrát bevezetett, olasz fasiszta állam.”

Néhány intézkedés a felsorolás szintjén:

–          az állami hivatalokban, az egészségügyben, a kereskedelemben, a közoktatásban használható, egyetlen hivatalos nyelv, az olasz lett [1]

–          akik nem írtak és nem beszéltek megfelelő szinten olaszul, el lettek bocsátva, helyükre olasz hivatalnokok, ügyintézők, tanítók és tanárok kerültek

–          az igazságügyben kizárólag az olasz nyelv volt használható

–          a német nyelvű újságokat, folyóiratokat betiltották

–          a német nyelven megjelenő publikációkat szigorúan ellenőrizték

–          a német vagy osztrák nyelvű rádióadások hallgatása tiltott volt

–          a dél-tiroliak számára tilos volt a német anyanyelv használata írott és beszélt formában

–          eltörölték a Süd-Tirol elnevezést

–          Tolomei kidolgozta valamennyi Dél-Tirolban létező, német nyelvű topográfiai, családi elnevezés italianizált változatát

–          Dél-Tirolban minden német nyelven működött politikai pártot betiltottak

Mussolini 1934-ben ipari zónát hozott létre Bolzano perifériáján, amelynek célja, az általa lassúnak ítélt asszimiláció felgyorsítása volt. Ide egyrészt főként olasz munkásokat vettek föl, „másrészt a többségében mezőgazdasági és kereskedelmi ágakban tevékeny dél-tiroliaknak, a fejlődést jelentő ipari ágakban történő elhelyezkedését igyekezett megakadályozni.”[2]

A dél-tiroli polgárok megpróbáltatása ezzel nem értek véget. Ugyanis a két diktátor (Hitler és Mussolini) 1939 októberében megegyezett egymással. E szerint a paktum szerint a területen élő német nyelvű lakosságot választás elé állították. Vagy szabadon emigrálnak a Harmadik Birodalomba vagy maradnak 1300 éves német nyelvű hazájukba, melyet Hitler Olaszországénak ismert el. Természetesen ezzel vállalva az asszimiláció és a hazátlanság minden nehézségét. [3] (Folyt. köv.)

Felhasznált irodalom:

Dr. Eördögh István: Az anyaország felelőssége az autonómia kérdésében. A dél-tiroli autonómia, mint követendő példa.

Nagy Dániel



[1] Kivétel a hitoktatást, ott engedélyezték a német nyelv használatát. Illetve a dél-tiroliak a gyermekeik anyanyelvi oktatását az ún. titkos Katakombenschulen helyeken oldották meg.

[2] Az olaszok aránya ezen a területen 1939-re elérte a 25%-ot.

[3] „A fasiszta és nacionalista olasz szervezetek presszióinak kitett dél-tiroli német nyelvű lakosság 80%-a, mintegy 200.000 polgár választotta az emigrációt, de a háborús körülmények miatt, végül 75.000-n hagyták el szülőföldjüket, akik közül sokan tértek vissza titokban.”

Related Posts