A nagyböjti idő margójára – elmélkedés a fájdalmas rózsafüzér titkairól

Aki érettünk vérrel verejtékezett
És újra a kertben. Akkor sem voltunk éberek, amikor a kígyó tőrbe csalt minket és most sem vagyunk éberek, amikor rettenetes halálfélelmében magára hagytuk Krisztust. Akkor és ott, az Éden kertjében sem hallottuk meg Isten szavát és a Getszemáni kertben sem hallottuk meg Isten Fiának szavát. És most … meghallom, ha kér valamit? Vagy hagyom magam újra és
újra elcsábítani a gonosznak, újra és újra bezárni testemet, lelkemet Krisztus kérése előtt? Vigyázzunk és legyünk éberek. Virrasszunk vele. Uram, irgalmazz!

Akit érettünk megostoroztak
Már akkor is a lator mellé álltunk és egy szóval kiáltottuk mind, hogy a gonoszt választjuk. És Te ott álltál és mindezekért bocsánatot kértél értünk és helyettünk az Atyánál … és Ő Általad és Érted akkor és örökre megbocsátott nekünk. Uram irgalmazz!

Akit érettünk tövissel koronáztak
Belerúgtunk, odébb rúgtuk, leköpdöstük, arcul ütöttük, megtépáztuk, kigúnyoltuk, lenéztük, kinevettük, megvetettük, szúrtuk, ütöttük, vágtuk … aki értünk emberré lett, az Istent, aki örökre kiengesztelt minket az atyánál, minden bűnünket magára vett, hogy mindenért bocsánatot kérjen helyettünk … hogy életünk legyen, és hogy bőségben legyen. Hogy már itt e földön Isten országa legyen közöttünk és bennünk, és hogy az Örök halál helyett az örök élet legyen a részünk … és mi ütjük és rúgjuk és leköpjük és megtépázzuk és kigúnyoljuk és lenézzük és megvetjük … most, itt e földön. Uram, irgalmazz!

Aki érettünk a keresztet hordozta
Minden bűnünk, gyarlóságunk, nyomorúságunk, bizalmatlanságunk, kishitűségünk, elesettségünk, gonoszságunk az Ő keresztjében volt. Mindezt elcipelte helyettünk. Vitte és vitte. Elesett, mert oly nagy volt a teher, hogy földre nyomta újra és újra. Elvitte helyettünk, föl a Golgotára, és a Kereszten – amelyen az egész emberiség bűne terhe rajta volt (az is amit elkövettünk és az is, amit el fogunk) – dicsőült meg az Atya és engesztelt ki minket vele, így örökre és végérvényesen megszabadított minket minden terhünktől. Ne aggassunk rá több terhet, inkább vigyük vele együtt a keresztjét … ami a miénk is. Uram irgalmazz!

Akit érettünk keresztre feszítettek
És elmentünk a legvégsőkig, ameddig emberi gonoszság elmehet, testét teljesen összetörtük és meggyaláztuk. És mégis: utolsó csepp vérét kiontva, lelkét értünk és ránk kilehelve megszületett az emberi értelemmel föl nem fogható kegyelem: Őáltala, Ővele és Őbenne újjászülettünk ott, abban a pillanatban, az örökkévaló, egyetlen pillanatban, az örök életre. Rám lehelte lelkét, rám nézett, megszólított engem: „Szomjazom!” – rám szomjazik ott és
azóta is szüntelen, hogy azt válaszoljam az Ő örök megváltói pillanatára: Domine … Ámen!”


-csj-