A Szentlélek Krisztus lehelete

Pünkösd napján a Szentlélek eljövetelét, és az Egyház születésnapját ünnepeljük. Érdekes összefüggés, hogy egy ünnepen gondolunk a Szentlélekre és az Egyházra. Talán szorosabban és aktuálisabban függnek össze, mint gondolnánk. A Szentlélek egyrészt valóban az ő hét ajándékával megvilágosító erejű lehet az életünkben, mégis azt kell mondanunk, hogy a Szentlélek nem tesz mást, mint az Atya és a Fiú közt cikázó szeretetből lángra lobban és segít csatlakoznunk hozzájuk.

Amikor tehát a Szentlélekhez imádkozunk, várunk rá, és hívjuk őt, akkor többet várunk, mint egy istenélményt, mint egy érzést. Többet, mint egy fellobbanó energiabombát. Amikor a Szentlélek valóban eljön, tüzet hoz a szívünkbe, s a tűz fényénél tisztábban látjuk hivatásunk, küldetésünk, sőt önmagunk lényegét. Amikor ez a tűz felgyullad bennünk, vele együtt felgyulladnak önös vágyaink, nagyravágyásunk, önzőségünk, minden, ami meggátol abban, hogy jobban az Istenéi legyünk, és ennek a tűznek az ereje cselekvésre késztet, nagyobb és szebb feladatok megtételére késztet, mint mi magunktól gondolnánk. Ha mélyebben, és igazán megértenénk a Szentlélek kiáradásának lényegét, olyan dolgokra lennénk képesek, mi katolikusok, melyet senki nem képes és nem mer megtenni ezen a világon. Akkor igazán képesek lennénk a föld sója, és a világ világossága lenni, akkor válhatnánk mi is szentekké. Hihetetlenül nagy szüksége van az önmagától elrugaszkodott világnak arra, hogy valaki megmutassa az utat az igazi boldogság felé. Az, hogy mi hiszünk a Szentlélek megvilágosító erejében, messze többről szól, mint a saját megnyugvásunk.

Mielőtt azonban azt gondolnánk, hogy a Szentlélek megvilágosító erejét egyszerű áhítattal megkaphatjuk, rá kell irányítanunk a figyelmünket Krisztusra. A Szentlélek valóban szól hozzánk, de nem a saját tudásából beszél, hanem Jézuséból. Aki tehát nem tekint árgus szemekkel Krisztusra, aki nem hallgatja az Evangélium igéit nyitott szívvel, az nem lesz képes a Szentlélek hangját sem felfogni. A Szentlélek Krisztus lehelete. Aki nem hajlandó közel hajolni Krisztushoz, az a Szentlélek ajándékait sem kaphatja meg. Krisztus azt mondta egy alkalommal, hogy nem békét, hanem tüzet hozott a világra. Kár lenne a békét és a lelkünk tüzes indulatát szembeállítani. A béke Krisztus szemében nem egyenlő a nyugalommal, nem egyenlő azzal, hogy nincsenek megoldásra váró feladataink. A béke az a tűz, melynek hevében mindenki az lehet, aki valójában, mindenki annyira képes, amennyire a Szentlélek indítja. Krisztushoz közel hajolni annyi, mint az Egyházhoz közel hajolni. Az Egyház Krisztus misztikus teste, az Egyház Krisztusé. Ha nem ismerjük meg ezt a földi csodát, melyben ott a megtestesült Ige, ha nem bízunk az Egyház példájában, aki megtanít minket imádkozni, aki egyengeti közös utunkat Krisztus felé, az szegényebb lesz, az a Szentlelket sem kapja meg.

Gábor atya

Related Posts