Az éltető gyökereink!

Április 28-án dalos találkozó keretében emlékeztek meg a baji svábok őseik településre érkezésének évfordulójáról. 1745 április 22-én érkeztek az első sváb családok településünkre. Ők voltak azok, akik munkája által a mai település sváb lakosainak sikerült gyökeret verni a Gerecse lábánál. Bajon a Svábok a hagyományaikat, szokásaikat főleg a vallás, a katolikus ünnepek kapcsán tartották meg. Ez az összefonódás régi keletű és ma is fontos minden vallását gyakorló számára. Így a vallás jelentős összetartó erő azóta is, hogy a sváb nyelvet kevésbé és csak szűkebb körben használják községünkben. Ezért mindenki számára egyértelmű, hogy a megemlékezés, az Assisi Szent Ferenc plébániatemplomban bemutatott hálaadó szentmisével vette kezdetét. A szentmisét Havassy Bálint Lászó atya, a település korábbi plébánosa celebrálta német nyelven. A templomot megtelt a hagyományos sváb viseletet öltött ünneplőkkel. A hívek ajkáról németül szálltak fel a szentmise énekei és imái.

Bálint atya homiliájában Jézus Krisztus követőinek különleges vallására hívta fel a figyelmet. Hiszen minden vallás arról szól, hogy az ember keresi az Istent. Azok a vallások is, amiket mi pogánynak mondunk. Ők is abból a szándékból mutatnak be áldozatot, hogy kapcsolatba léphessenek az ő istenségükkel. A mi vallásunk különlegessége, hogy a vallásunk elsősorban nem arról szól, hogy mi keressük az Istent, hanem nekünk olyan Istenünk van, aki eljött közénk, eljött minket keresni. Nem nekünk kell azon gondolkodnunk, hogy milyen az Isten, Ő eljött közénk, és megmutatta magát nekünk, hogy megismerhessük. Jézus Krisztus az értünk emberré lett Isten. Hisz ő is részese a szentháromságnak, mely kifejezi az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek a szeretetben való örök egységét. Hát ez a mi vallásunk! Jézusban az Istent ismerhetjük meg! Ez a Kereszténység. Köszönjük meg Istennek, hogy Jézus értünk emberré lett, vállalva földi életünket, és evvel mutatta meg nekünk az Isten szeretetét.

A szentmisét követően, a megemlékezés, a dalos találkozó kellemes hangulatával folytatódott.

Pentz Imre