Az Istennek szentelt élet

borítóképAz Istennek szentelt élet állapota az egyik a „mélyebben” Istennek szentelt életformák közül, mely a keresztségben gyökerezik, és teljesen átadja magát Istennek. Az Istennek szentelt életben a Krisztus-hívők a Szentlélek indítására vállalják, hogy Krisztust szorosabban követik, önmagukat odaadják a mindenekfölött szeretett Istennek, és törekednek a szeretet tökéletességére Isten országa szolgálatában. Mindezzel jelzik és hirdetik az Egyházban az eljövendő világ dicsőségét.

A szerzetesek fő munkája a hittérítés, a prédikálás és a lelkipásztorkodás mellett, az iskola, a nevelés és a tudományok művelése által új szellem, új élet hirdetése a társadalom minden rétegének. „A szerzetesek is arra kaptak hivatást – írja II. János Pál pápa – hogy a maguk korában tanúságot tegyenek egy […] mély és személyes Krisztus-tapasztaltról, és megosszák másokkal a hitet, reményt és örömet, amit ez a tapasztalat nyújthat. Életük állandó személyes megújítás forrása kell, hogy legyen intézményük növekedése számára.”

Az életünk végső soron nem törvényeknek és szabályoknak való engedelmesség, hanem egy konkrét személynek, Jézus Krisztusnak a követése. Így válik egyértelművé, hogy minden igyekezetünkkel az ő normájához kell igazodnunk. Mert ha valóban Isten képmásai vagyunk, akkor erkölcsi döntéseinknek a mélyén folyton ott szükséges lennie a krisztusi eszménynek. XII. Pius pápa mondta, hogy „a katolikus hit alapelveiben a keresztény igazság és hűség megvallása elválaszthatatlanul összefonódik az emberi természet leghitelesebb és legmagasztosabb értékeinek őszinte és állandó hangsúlyozásával. […] Az igazi vallásosság és a mélységes emberség nem vetélytársak egymással, hanem egymás testvérei.”

A szerzetesek mindig fontos szerepet játszottak az áhítat és a keresztény elkötelezettség előmozdításában, Krisztus teljesebb megismerésében. Világképük központjában ugyanis Jézus Krisztus történelmi személye áll. Ő mintaképe az emberi életnek, mert másoknak szolgálva tökéletesen válaszolt az Atya szeretetére. Osztozik emberi természetünkben, és meghív bennünket, hogy szeretettel válaszolva az Atyának kövessük őt a kereszt zászlaja alatt. Céljuk mindig az, hogy felismerjük a teremtett világban és a történelemben jelenlevő és munkálkodó Istent. Ugyanis Jézus Krisztus a világtörténelem kulcsa, középpontja és végső célja. A keresztény ember ezt felismerve kötelezi el magát a szent történelemben. Kívánom, hogy Porciunkula ünnepén mindnyájunkat ez a lelkület vezesse.

Gábor atya

Related Posts