Erdélyi portya 2014, azaz csíksomlyói búcsú Pannóniákkal

Rengeteg beszélgetés, álmodozás után végre eljutottunk arra a pontra, hogy igen, ezt meg kell szervezni, csinálni, nemcsak beszélni róla. 2013 őszétől kezdve már igazából láztól égtünk és szépen lassan elindultunk a kivitelezés útján. Először csak papírra vetve, rajzok, lista formájában majd átcsaptunk az időpont rögzítésébe, szállás egyeztetésbe, szükséges felszerelések beszerzésébe és természetesen a legfontosabba, a motorok felkészítésébe. A feladat oroszlánrészét Laci vállalta, hozzáértésének és szakmai tudásának megfelelően. Az én feladatom ehhez képest elenyésző, de ugyanakkor szintén elengedhetetlen volt (támogatók keresése, egészségügyi felszerelés, stb). Szépen lassan kezdett összeállni minden, a szállásokat sikerült lefoglalni, a motorok egyre jobb állapotba kerültek. Az utolsó simítások is megtörténtek, majd kezdődött a tesztelés és próbahasználat. Egész jól alakultak a dolgok, megszokott duruzsolással jártuk a környéket, amíg egy héttel az indulás előtt az oldalkocsisban megszorult a dugattyú. Itt egy pillanatra veszélybe került az indulás és az egész zarándoklat, de Laci nagyot alakított és indulás előtt két nappal elkészült. Minden egyben, pakoljunk! Természetesen egy zarándoklat sem indulhat az Úr áldása nélkül. Kedden kora reggel indulás előtt beiktattunk egy hajnali Szentmisét, melyet Gábor atya mutatott be értünk és a zarándokokért. Mise utáni áldást követően nyeregbe pattantunk és elindultunk, át a Gorbán, keresztül Tarjánon, Táton egészen Esztergomig. Tarjánig Tomi barátunk és Édesapja kísért el minket motorral, a kereszteződésben sok szerencsét és széles utat kívántak nekünk, majd szétváltak útjaink. Esztergomban pihentünk egyet, tankolás és esőruházat felvétele után a szobi-révhez mentünk. Átkeltünk a Dunán és folytattuk a gurulást. A visegrádi várat szemből a váci oldalról csodálhattuk meg, utána pedig felkanyarodtunk a dombok közé, a kevésbé forgalmas utakra. Érintettük Nagykökényest, Acsát, Gyöngyöst, majd Füzesabonynál a 33-as úton vettük az irányt Poroszlón és Tiszafüreden át az első szálláshelyünkig, Hajdúszoboszlóra. Szerencsére ez az út keresztülmegy a Hortobágy síkságán, amit sikerült hosszabban is megcsodálnunk, mert egy defektet is javítanunk kellett. A Gondviselés jelenlétét egész úton éreztük, főleg amikor valamilyen falba ütköztünk vagy problémánk volt. A defektet is egy olyan helyen kaptuk, ahol a szerelést biztonságosan és rendben meg tudtuk oldani. Utána pár percre sikerült megállni a híres kilenclyukú hídnál. Késő délután, estefele értünk a szállásra. Kipakolás után vacsora, majd a jól megérdemelt pihenés.

Másnap a korai kelés után, reggelit kerestünk és újra elindultunk. Első utunk Debrecenbe vezetett, mert még nem rendelkeztünk a megfelelő román fizetőeszközzel. Ezután Létavértesnél átléptük a határt. A határőrök megkérdezték mi az úti célunk, és bizony igencsak elkerekedett a szemük mikor mondtuk, hogy Csíksomlyó. Sok sikert kívántak és megkezdtük a kilométerek számlálását határon túl is. Igyekeztünk a kisebb és alacsonyabb forgalmú utak használatával megtervezni az egészet, mert bizony az „Öreglányok” nem a gyorsaságukról híresek. Átlagsebességünk többnyire 40-70 km/h között mozgott, a domborzati viszonyoktól függően. Korábbi terveknek megfelelően pontosan emiatt a Király-hágót el is szerettük volna kerül. Így jött a megfelelő útvonal, amivel Létavértes után Marghita és Zilah érintésével kanyarodtunk le Kolozsvár irányába. Itt kénytelenek voltunk egy kicsit a főúton menni, amiről be is bizonyosodott, hogy nem nekünk való. Ekkor éppen Laci ment hátul és egyik pillanatban kiáltott rám a rádión, hogy vigyázz jobbról autó. Mondanom sem kell, mire jobbra néztem már előzött a kisbusz jobbról úgy, hogy én az út szélén mentem. Megúsztuk ezt is, és rövid időn belül lekanyarodtunk a második szálláshely irányába, Torockóra. Az idő nem minden esetben volt kegyes hozzánk és bizony megesett, hogy sokat esett. Erdélyi utakra jellemző, hogy bármikor bármi megjelenhet. A Torockóra vezető kanyargós úton a szürkület határán az egyik kanyarban egy tehénnel néztünk szembe, amin igencsak meglepődtünk mi is. Kicsit már kimerülve értünk be a Székelykő alá Torockóra. Egy gyors telefon után megkerestük a házat. Szállásadónk egy fiatal házaspár volt, akik természetesen egy finom pálinkával fogadtak minket. Kipakolás és felfrissülés után finom meleg vacsora következett. Vacsorát követően, hogy egy kicsit lemozogjuk az ételt, elindultunk körbenézni a faluba. Sötét lévén a tájból nem sokat láttunk már, így hamar nyugovóra térünk.

A következő, 3. nap reggelére megint csak viszonylag korán keltünk, mert el kellett hogy érjük az eredeti célunkat, Csíkszeredát. A finom házi reggeli és megszokott helyi menta tea után megkérdeztük, hol tölthetnénk meg a kulcsainkat vízzel. A válasz nagyon meglepő volt, mert mondták, hogy kint az utcán van egy kerekes kút. Abból nyugodtan húzzunk, mert az asztalon is az a víz volt. Ezek után elindultunk a Tordai-hasadékhoz, ahonnan megcéloztuk Marosvásárhelyt. Előtte Nyárádtűnél lekanyarodtunk és Erdőszentgyörgyre mentünk. Korábban elhatároztuk már, hogy innen szeretnénk majd Székelyudvarhelyre menni. A faluba beérve pihentünk egyet és tízórait vettünk magunkhoz. Nem egészen volt egyértelmű, hol is kell lekanyarodnunk, ezért megkérdeztünk egy idős nénit, akiről kiderült, hogy Bözödön született, így pontosan megtudtunk mindent. Ennek az útvonalnak az érdekessége, hogy a korábban elárasztott Bözödújfalu helyén létrejött víztározó mellett megy el. Nekünk még nagyon nagy szerencsénk volt, mert még láthattuk a hosszú éveken át álló katolikus templom tornyát. Úgy nyár közepén érkezett a hír, hogy az utolsó emléket is elnyelte a mélység, a torony összedőlt. Éppen útépítés volt, emiatt Bözödig az utat feltúrták, rendezgették, ettől függetlenül meglepően jól járható volt. Az igazi meglepetés csak Bözöd után jött, ahogy Gagy felé mentünk. Laci utánanézett, hogy ez egy igencsak vadregényes út lesz. Egy kicsit megnyugodtunk amikor azt láttuk, hogy a Google streetview autója (egy internetes térképhálózat, amin az utcaképek is megtekinthetők) is végigment ezen a vonalon, de arra a kalandos és meglepetésekkel teli szakaszra nem számított egyikünk sem. Kicsit olyat érzésünk volt mintha a Gerecse erdei útjain jártunk volna, amiket csak az erdészet használ. Végül elértük Gagyot, onnan pedig Székelyudvarhely felé vettük az irányt. Megjárva a hegyet és a kietlen utat, amin hol 15 méternyi aszfalt hol kátyúk hada, de többnyire göröngyös kicsit murvás-köves földút volt a jellemző, fennállt a kockázata, hogy szöget, tüskét kaphattak a gumik. A 13c jelzésű műútra kiérve, úgy éreztem, hogy ismét sikerült összeszedni valamit és defektes az oldalkocsi. Kértem Lacit jöjjön mögém, mellém és nézzen rá menetközben, mert nagyon nehezen tudom tartani a fogatot, főleg kanyarokban. Pihenni is meg kellett állunk, ekkor megnéztük a gumikat. Semmi nyoma a defektnek, így kis idő elteltével továbbindultunk, de nagyon hamar szóltam, hogy már szinte nem tudom egyenesen és az úton tartani a motort, álljunk meg és nézzük át. Már magyarlakta területen haladtunk és egy nagy Y kereszteződésnél álltunk meg. Újra elkezdtük átnézni a motort és hamarosan sajnos kiderült, hogy a baj nagyobb, mint gondoltuk. Eltörött az egyik keresztmerevítőm, ami az oldalkocsit rögzíti a motorhoz (emiatt volt nehéz az úton tartani).Valószínűleg, a hegyi út nem tett neki jót. Hosszasan törtük a fejünket, mert bizony hátra volt még egy bő 50-60 km, ami autóval nem egy nagy ügy, de az „öreglányokkal” bizony az, főleg úgy, hogy a Tolvajos-tetőt megelőző és a Csíki-medence előtti hágók és szerpentinek bőven előttünk voltak. Már majdnem sikerült egy ideiglenes megoldást találnunk, amikor egy munkásjárat állt meg mellettünk. Látták a motorokat, elkezdtünk beszélgetni, kérdezték mi a baj. Erre mondták, hogy tőlünk majdnem 150 méterre van egy karosszérialakatos fiatalember. Laci az alkatrészt leszedve elindult, hogy megkeresse. Nagy szerencsénkre ott volt (pedig azon idő tájt nem szokott) és megcsinálta nekünk, kijavította az alkatrészt, méghozzá ingyen. A Kegyelem igencsak érezhető volt itt is, mint ahogy az egész út alatt. Nekivághattunk újra hasítani a szelet. Feljutottunk Tolvajos-tetőre, egy kép erejéig megálltunk, aztán robogtunk tovább, mert egyre jobban éreztük, hogy közeledünk. Nem sokkal utána elérkezett az a kanyargós, szerpentines szakasz, ami a Csíki-medencébe vezet be minket (13a jelzésű út). Jöttek a kanyarok és egyre jobban éreztük, hogy nem kell már sok hátra és elénk tárul minden. A pillanat, amikor az ember megpillantja a medencét egy több mint 40 éves motorról, tudva azt, hogy a gép eddig saját lábán jött, felbecsülhetetlen, leírhatatlan és felejthetetlen. Ez azon egyik ritka pillanatok egyike, amitől az én szemem is hártyássá vált egy pillanat alatt. Bizony, itt egy kicsit többet időztünk, mire megtaláltuk a megfelelő helyet, ahonnan a megörökítés is elkészülhet, mert éreztük, hogy kell, nem szabad annyiban hagyni. A kép elkészült és a látványtól boldogan, elindultunk Csíkszeredára a szállás irányába. Jeleztem Lacinak, hogy nem biztos, hogy elsőre odatalálok, mert rég voltam Attilánál és Magdónál. Az utcákon kanyarogva, valahogy sikerült úgy előhozni az emlékeket, hogy bizony elsőre rátaláltunk a házra. Végre fújhattunk egy nagyot, SIKERÜLT, MEGCSINÁLTUK! Szinte felfoghatatlan volt. Hatalmas örömmel és szeretettel fogadtak bennünket, a boldog üdvözlés után, megkaptuk a parancsot, hogy addig nem mehetünk be a házba, míg a pálinkát el nem fogyasztjuk. Megtörtént. Bepakoltunk, a motorokat betoltuk, vacsoráztunk, majd utána jött az élménybeszámoló, végül az alvás.

Pénteken, a reggeli után úgy döntöttünk, hogy immár csomagok nélkül, de elmegyünk az Ezeréves-határhoz, megmutatjuk az „Öreglányoknak” azt a környéket is. Szépen lassan, komótosan feljutottunk a hágó tetejére. Fényképezgettünk majd továbbindultunk. Gyimesbükk környékére érve megnőtt a karhatalom sűrűsége. Sajnos nem is engedtek minket olyan közel, mint amit terveztünk. Pedig nagyon szerettem volna egy olyan képet, amin a hátterünkben az őrház és a Rákóczi-vár van. Ez még várat magára, majd legközelebb. Pihenés után elindultunk visszafelé. Nem siettünk sehova, az idő is gyönyörű volt, így lehetőségünk volt a nézelődésre. Késő délután, kora este értünk haza. Nem sokkal később érkezett meg a ház többi vendége is.

Szokott módon, szombati napon volt a mise a nyeregben. Nagyon jó, napsütéses időt fogtunk ki, kellemes meleg is volt. Szállásadónk háza nincs messze Csíksomlyótól, így gyalog gond nélkül közelíthető meg a templom és a nyereg is. A misén a megszokottnál többen voltak, mert még az oltár mögötti terület is zsúfolásig megtelt, pedig elmondás szerint az a rész foghíjas szokott lenni. Természetesen a Szent Imre Plébánia hívein kívül meglepően sok ismerőssel találkoztunk, ami még jobban emelte az ünnep fényét. A mise végeztével, a hömpölygő tömeggel mi is elindultunk haza. Evés után még visszamentünk a Kegytemplomba, majd a szálláson finom nedűk társaságában ment a beszélgetés. Laci úgy döntött, hogy a napfelkeltét a nyeregben szeretné megnézni, én rutintalan motorosként nem mertem bevállalni az indulás előtt, mert vasárnap reggel nekünk már sajnálatos módon visszafele kellett venni az irányt. Hazafele szintén 3 napot motoroztunk, ugyanazon szállások és útvonal mentén, amit az oda úton követtünk. Magyarországon csatlakozott hozzánk motorral Tomi és kedvese, Kinga. Nagyon jó érzés volt látni azt, hogy Tominak fontos az, hogy hazafele, a határon belül kísérjen minket. Meglepetésként ért minket, hogy a Gorba-tetőn egy újabb motoros barátunk várt ránk, Laci, akinek szintén nagyon fontos volt, hogy bekísérjen minket Tatára, ezzel is nagy örömet szerezve nekünk. Immár szinte hatalmas motoros konvojként folytattunk az utat oda ahonnan elkezdtünk, a Kapucinus templomhoz. Begördültünk a templom elé, Gábor atya nagy örömmel fogadott és boldogan gratulált nekünk. Az Úristennel indultunk el, az Úrral is fejezzük be!

Ui.: Hatalmas hála és köszönet családjainknak, Kozár Fecónak, Gábor atyának, a Gottwald pincészetnek és a Kősziklás pincészetnek, mert nélkülük nem válhatott volna valóra egy álom!

 Pózna László, Horváthy Bence

8 9- Csu00EDki- medence 10- Csu00EDki- medence 11 12 13 1 2 3 4 5 6 7- Tolvajos-tetu0151