Halottak napi vigília Bajon

November elsején azokra a szentekre emlékezünk akiknek nincs külön ünnepnapjuk az Egyházi naptárban. A „névtelen” szentjeinkre történő megemlékezés eredete a VII. századba nyúlik vissza, amikor is IV. Bonifác pápa a római Pantheumot az egyház összes vértanújának emlékére szentelte. Ebben az időszakban a szentekre emlékezést május 13. napján tartották. November első napjára csak a VIII. század folyamán helyezték át az ünnepet. 835-ben IV. Gergely pápa jóváhagyásával hivatalosan is elismert ünnepé vált a
Mindszentek ünnepe.
A Mindenszentek ünnepét követő napon megtartott Halottak napjának eredete 998-ra nyúlik vissza. Ekkor kezdődött ezen a napon a holtakért történő imádkozás szokása Franciaországban, mely a XIV. században vált általánossá az Egyházban.

A Mindenszentek napjának estéjét, a halottak estélyének is nevezik. Ilyenkor a temetőben közös ájtatosságon emlékeznek meg a purgatóriumban szenvedő lelkekről a hívek. Idén is a Halottak napjának, vigíliájának kezdeteként a temető kőkeresztjénél gyűltek össze a holtakra emlékezők, ahol Balázs atya vezetésével tartották meg a halottaikért az ájtatosságot. A holtak megemlékezése során, imádságok, és könyörgések hangzottak fel az elhunyt lelkipásztorokért, szülőkért, testvérekért, rokonokért. De a háborúk áldozatiért, és minden jelenlevő feltámadásáért is felhangzottak a fohászok. Gyertyák gyúltak minden megholt hívőért, az elhunyt édesanyákért, édesapákért, házastársakért, nagyszülőkért, testvérekért, gyermekekért, unokákért, és mindazokért, akikről senki sem emlékezik meg.
Mindenszentek kötelező egyházi ünnepeink sorába tartozik. Ekkor minden hívő számára kötelező a szentmisén való részvétel. A szentek ünneplése, a temetői ájtatosságot követően ünnepi szentmisével folytatódott az Assisi Szent Ferenc templomban.
Uram, adj örök nyugodalmat minden megholt hívednek!

Pentz Imre