Hittantábor Répcevisen

Egyházközségeink és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Tatai Csoport közös szervezésű nyári hittanos tábora ezúttal Répcevis községben volt, az osztrák határ közelében. A létszám igen magas volt, 29 gyermek és fiatal mellett 10 fő önkéntes segítő vett részt a táborban. Vasárnap délelőtt indultunk, és a jó közlekedési kapcsolatoknak köszönhetően 3 óra alatt meg is érkeztünk Répcevisre. A kísérő autók eddigre már befutottak a személyes csomagokkal és a tábori felszereléssel, és már főtt a finom vasárnapi ebéd. Délután volt a tábornyitó szentmise, amelyet Balázs atya tartott, aki a programok legnagyobb részén részt tudott venni az egész héten. Ez a gyerekeknek és a segítőknek egyaránt nagyon sokat jelentett, a lelkipásztori jelenlét pótolhatatlan a hittantáborban, és nemcsak a szentmise miatt. Ekkor lehet közel kerülni a gyerekekhez-fiatalokhoz, amiből aztán a következő évben lehet építkezni. Hétfőn megnéztük Kőszeg városát, a plébániatemplomot, a belvárost, a várkaput a híres felirattal, majd felkapaszkodtunk a Kálvária templomhoz. Innen a Hétvezér forráshoz és az Óház tetőre vezetett az utunk, majd Répcevisre visszaérve foci következett. Este sor került a részletes bemutatkozásra, majd egy csapatépítő játékkal hangolódtunk a hétre.
A tábor lelki programja idén a szeretet volt. Hétfőtől csütörtökig minden este beszélgettünk az embertársi és ellenség szeretetről, a helyes önszeretetről, Isten szeretetéről és az Istenszeretetről, az Egyház szeretetéről, végül arról, hogy lehet jól és rosszul is szeretni.
Kedden a kiszámíthatatlan időjárás miatt strand helyett Nagycenkre mentünk, ahol megnéztük a kastélyt, a lovardát és a kisvasúti külső téri kiállítást. A múzeumba Vadász Zoltán igazgató úrnak köszönhetően ingyen mehettünk be, köszönet érte! Az igazán remek idegenvezetést is érdemes megemlíteni. Szerdán ismét Kőszegre kirándultunk, kimentünk az erdőben a határra. Meséltünk a gyerekeknek, mit is jelentett a határsáv, a műszaki zár, és hogyan is nézett ki a vasfüggöny. Szerencsére, ezt ők már elképzelni sem tudják. Csütörtökön végre eljutottunk a bükfürdői strandra – hát, kellettek a meleg vizes medencék! A nap délután sütött valamennyit, de nem igazán lehetett barnulni. Pénteken lelki délelőtt volt, amely egy órás vezetett szentségimádásból állt, majd 4 csoport tartott negyedórás szentségimádást, amelyet szentségi áldás és szentmise követett. Pénteken ebédre a falubeli asszonyok sorra hordták a palacsintát, amiről azt hittük, sose fogy el, de aztán a gyerekek megoldották a kérdést, alig pár darab maradt vacsorára. Péntek délután métát és focit követően egy falubeli nagy gazdaságot néztünk meg, teheneket, borjakat lehetett simogatni, no meg persze kiscicákat. Péntek este a szokásos szalonnasütés az eső miatt elmaradt, de később tudtunk tábortüzet gyújtani, ahol is a lányok egy kedves kis műsorral búcsúztatták Balázs atyát. Másnap a Jóisten segítségével mindenki épségben hazaért.
Örömmel kell elmondanunk, hogy a nagy létszámú hittantábor mellett – 2010 után először – ismét volt külön ifjúsági tábor is az Egyházközségben, amelyet Balázs atya vezetett. Jó érzés látni, hogy a lelki programok iránt megnőtt az érdeklődés, reméljük, ez a folyamat megmarad jövőre is!
A tábor megvalósításáért és támogatásáért szeretnénk köszönetet mondani Tata Város Önkormányzatának, az MMSZ Nyugat-magyarországi Régiójának, Bondor Lajos MMSZ tatai csoportvezetőnek, Mészáros Miklós répcevisi plébános atyának, Vadász Zoltánnak, a nagycenki múzeum igazgatójának, a Tatai Szent Imre Közhasznú Alapítványnak, Dr. Dúcz Ágnesnek, Fehér Tamásnak és Fehér Ambrusnak.

Fülesi János