Jubiláló házaspárok püspöki szentmiséje

Dr. Veres András püspök atya Pál apostolnak az Efezusiakhoz írt levél 5,21-32 verseit választotta a 2018. szeptember 1-jén megtartott, jubiláló házaspárokat köszöntő szentmiséjének egyik szentírási részeként. „Legyetek egymásnak alárendeltjei Krisztus iránti tiszteletből. Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak, ahogy Krisztus feje az Egyháznak: ő ugyanis testének megváltója. Amint tehát az Egyház alá van vetve Krisztusnak, úgy az asszony is mindenben férjének. Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte, hogy a keresztségben igéje által megtisztítva, megszentelje. Ragyogóvá akarta tenni az Egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen. Így a férj is köteles szeretni feleségét, mint a saját testét. Aki feleségét szereti, önmagát szereti. A saját testét senki sem gyűlöli, hanem táplálja, gondozza, akárcsak Krisztus az Egyházat. Mi ugyanis tagjai vagyunk testének. Ezért az ember elhagyja apját, anyját, feleségéhez csatlakozik, és a kettő egy test lesz.” Nagy titok ez: én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom.”

Az alábbiakban a püspök atya elmélkedésének főbb gondolatait olvashatjuk.

Pál apostol ezen gondolatait sokan nem értik, vagy félreértik. Legfontosabb mondanivalója: Jézus és az egyház kapcsolata olyan, mint a házasság. A házasságot Isten adta. Embert alkotott, szívükbe oltotta az egymás iránti vágyat. De ezt a vágyat sajnos a bűn megmételyezte, amelynek következménye lett a mások fölötti uralkodás vágya. A házasságról való tanítás, az hogy Isten milyennek akarta a házasságot, végig kíséri a Szentírást: pl. „Az ember ezért elhagyja apját, anyját[…]” (Mk. 10,7), vagy: „[…] Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.” (Mt. 19,6) Az ember természetéből következik a vágyakozás az elköteleződésre, az egymásnak való teljes odaadás, hiszen mindezt Isten oltotta belénk: szolgálni egymást feltétel nélkül.

Mivel ezt a legalapvetőbb emberi közösséget a bűn megmételyezte, Isten szentségi rangra emelte. Szükségünk van Isten segítségére, mert Isten ajándékai által jobbá válik a férfi és a nő a házasságban. Ugyanúgy, mint Kánában, amikor az átváltoztatott bor jobb lett, mint amit a gazda előtte a vendégeknek felszolgált. Vasadi Pétert idézve: „A házasság nem az, aminek megkötésekor mutatja magát, de bizonyos, hogy az akar lenni, aminek ilyenkor látjuk: egyetlen, megszakíthatatlan szövetség, amelynek tanúja és jóváhagyója nem kisebb személyiség, mint maga Isten.”

Pál apostol azt mondja, hogy legyetek egymásnak alárendeltjei a szeretetben – ne uralkodjatok egymáson. A szeretet a másiktól semmit sem félt, mindent oda akar adni. A szeretetnek való alávetettségben nincs félelem. Ahogy Krisztus meghalt az Egyházért, a házasság is a kölcsönös önfeláldozás és odaadás vágya, ahol saját magunkat alávetjük házastársunknak. Így mindez Krisztushoz lesz hasonló, mert ahogy Ő alávetette magát értünk, a házasságban mi is így akarjuk magunkat teljesen odaadni a másiknak. Krisztus nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy Ő szolgáljon másoknak. Szeretetből, teljes odaadással kell, hogy szolgáljuk egymást a házasságban.

Püspök atya a homíliája végén külön köszöntötte a fiatalabb és az idősebb házaspárokat is. Kiemelte, hogy az idősebb házaspárok, akik kisebb-nagyobb fizikai korlátaik ellenére mégis el tudtak jönni a mai szentmisére, tanúságtételül szolgálnak mindnyájunknak. Adyval szólt: „Már vénülő kezemmel fogom meg a kezedet már vénülő szememmel őrizem a szemedet. Nem tudom, miért, meddig maradok meg  ég neked, de a kezedet fogom, s őrizem a szemedet.” Ezzel a bizalommal, ezzel a hálával erősítsék egymást idősebb korban.

A gondolatokat lejegyezte és Püspök atya áldását és jó kívánságát – mely szerint „Isten tegye teljessé
örömüket, amit megkezdett szívükben.” – a kedves „itthon maradt” jubiláló házaspároknak Győrből
„hazahozta”: Pauer László és Judit