„Mikor beesteledett, tanítványai lementek a tóra.” Jn 6.16

Ministráns csapatunk Szent István másnapjának délelőttjén indult el Bajról, és ha nem is este, de már délután volt, mire leértünk a Balaton-partra és csobbanhattunk egyet. A fürdést követően a nagyok készültek játékokkal: az egyik faház „szabaduló szobává” változott, később pedig kincskeresés várt a kicsikre és nagyokra. Előkerültek a petanque készletek, a gyerekek pedig könnyedén verték el a frissen megismert játékban még a felnőtteket is.

A tábor nemzetközi rangját biztosította, hogy második nap Balázs atya kíséretében megérkezett “öt cse” is a táborba. A középső napon a gyerekek pillanatok alatt összebarátkoztak új káplánunkkal és készségesen kötötték le szabad energiáit strandolás közben.

Este rendszerető ministránsaink birtokba vették a siófoki Fordított Házat, és ha egy kicsit tovább maradunk, talán a talpára is állítják. Egy kis késői fagyizás biztosította ezután, hogy aznap se feküdjünk le korán.

Utolsó nap reggelén az étkezés előtti imát sikerült a We will rock you ritmusára elimádkozni. Délelőtt pedig a strandon gyűjtöttünk erőt a pakoláshoz és takarításhoz.

Köszönet illet mindenkit – kicsit és nagyot -, aki hozzájárult a táborozáshoz, akár anyagiakkal, akár személyes részvétellel.

A címben idézett igehely úgy végződik, hogy a tanítványok fel akarták venni Jézust a bárkába, de a bárka abban a pillanatban partot ért, ráadásul éppen ott, ahová tartottak (Jn 6.21).

Sokakat, akik valamilyen módon benne voltak ebben a táborozásban – akár segítőként, akár „küldő” szülőként – az a cél vezetett, hogy legyen egy közös „bárkánk”, ahová Jézust felvehetjük, így mindenkit megillethet a közös partot-érés öröme.

 Szmodis István