Nyáron is Krisztusra figyelünk! Ifjúsági- és Hittantábor, Bakonykoppány

Egyházközségünk nyári hittanos tábora idén már negyedszer volt Bakonykoppányban, 2000. óta a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Tatai Csoportjával közös szervezésben. A szálláshelyül szolgáló plébánia szép példája annak, hogyan lehet egy üresen álló plébániát az egyházközség javára hasznosan felhasználni. 4-5 évente, hogy visszatérünk, mi is látjuk a folyamatos fejlesztéseket. Érdemes példát venni erről a kicsiny egyházközségről. A táborban 19 fiatal, ill. gyermek mellett 9 fő önkéntes segítő vett részt. Mivel Albert atya elfoglaltságai miatt idén sajnos nem tudott részt venni a táborban, a kapucinus atyákhoz fordultunk segítségért. Péter Pál testvér örömmel fogadta el meghívásunkat, és készült fel a lelki programokra. A segítők legtöbbje már sok éve részese a tábor életének, az újabbak pedig könnyen beilleszkednek a csapatba. Szép példája a csapategységnek, hogy két korábbi segítő egy estére is leutazott hozzánk, egy kézműves foglalkozást (puli kutya bábot lehetett készíteni!) és egy drámafoglalkozást tartottak a gyerekeknek. Az időjárás kegyes volt hozzánk, egy esős napunk volt, hála azonban a hatalmas teremmé átalakított pajtának, vidám játékkal telt ez a nap is. (Zárójelben ide kívánkozik, hogy első itt jártunkkor, talán 2004-ben még életveszély miatt el volt az épület kerítve. Azóta nem csak közösségi terem, hanem három hálószoba is kialakításra került a korábban omladozó épületben.) Volt egy nagyon jól sikerült strandolás a pápai Várkertben, és két közepes hosszúságú és nehézségű túra a Bakonyban. A kisebb fiúk is nagyon jól bírták, a kisebb lányokat meg lelkesen cipelték a nagyobb fiúk a hátukon. A Kőris hegyi nagy túra az idén sajnos elmaradt, de bízom benne, hogyha 5-6 év múlva újra erre fúj bennünket a szél, lesznek még ebből a csapatból, akikkel meghódítjuk a Bakony csúcsát. Az esték mindig közösen teltek. Beszélgettünk barátságról, családról, elfogadásról, megismertük boldog Brenner János életét és tanultunk a példájából, átbeszéltük a személyes kommunikáció fontosságát és a telekommunikáció, az internet veszélyeit. Utolsó nap szokás szerint lelki délelőtt volt. Péter Pál testvér magyarázta el a gyerekek számára is érthetően az eucharisztikus kongresszus célját és jelentőségét, majd egy szép szentségimádást követően került sor a záró szentmisére. Délután játék, majd az esti szalonnasütés után még átsétáltunk a szomszéd faluba, megcsodálva az alvó falvakat és az éjszakai Bakonyt.

A tábor megvalósításáért és támogatásáért szeretnénk köszönetet mondani Tata Város Önkormányzatának, az MMSZ Nyugat-magyarországi Régiójának, Bondor Lajos MMSZ tatai csoportvezetőnek, a Tatai Szent Imre Közhasznú Alapítványnak, Dr. Dúcz Ágnesnek, Fehér Tamásnak és Fehér Ambrusnak.

Fülesi János