Tisztíts meg engem!

 

Térj meg! Higgy! Hagyd el vétkeidet! Bánd meg bűneidet! Megannyi felszólítás a nagyböjthöz kapcsolódva, ami, ha rosszul értelmezzük, mint egy bunkósbot vág fejbe minket. Ezek a felszínesen elcsattogtatott szlogenek sokszor kiölik belőlünk a lelkesedést, a megtérés és a hit csíráit. Ezek a felszólítások életünk legnagyobb és legszebb feladatai közé tartoznak, mégis fennáll annak a veszélye, hogy ha nyersen hallgatjuk őket, emészthetetlenek maradnak számunkra.

Sokszor lehet hallani olyan véleményeket, hogy a katolikusok számára elég csak az újszövetséget tanulmányozni, azt olvasni. Ennek a problémának a kapcsán, – hol kezdjük a megtérést, – nincs könyv a bibliában, mely jobban segítene minket, mint a zsoltárok könyve. Ebben a könyvben az Istent kereső ember, az Istenhez forduló ember alaptapasztalatát ismerhetjük meg, s ez a könyv tanít meg minket, hogyan kell beszélnünk Istenhez. Jön egy belső hang, egy vágy: meg kell térnünk, változtatnunk kell bűnös szokásainkon, meg kell bánnunk bűneinket. Hol kezdjük? A zsoltáros ad rá választ: Isten, téríts meg minket, ragyogtasd fel arcodat, és megszabadulunk! (Zsolt 79) Az én titkonvaló bűneimből tisztíts meg engem! (Zsolt 18) Könyörülj rajtam, Uram, mert erőtlen vagyok, gyógyíts meg, Uram, mert megháborodtak csontjaim; és igen megrendült az én lelkem! Te pedig, Uram, meddig vagy még távol? Térj hozzám, Uram és mentsd ki lelkemet, szabadíts meg engem irgalmasságodért! (Zsolt 6)

Maga a megtérésünk sem lehetséges Isten nélkül. „Erőtlen vagyok!” Szinte gátlástalanul kell kérni Istent, hogy segítsen. A szégyenérzetet – mely a bűnös tettek idején eltűnik, s ami visszatér, amikor meg kellene vallanunk azokat – le kell győznünk, át kell törnünk. Isten mindenható. Nincs semmi, amit eltitkolhatnánk előtte. Le kell borulnunk, mint a zsoltáros, és bevallani: „erőtlen vagyok.” Ez vagyok én, a titkonvaló bűneimmel, az erőtlenségemmel, rossz szokásaim fogságában. Mégis hozzád akarok tartozni,  és  csak Rád számíthatok.

Nagyböjt a megtérés, a bűnbánat ideje, de ne gondoljuk, hogy ez egy monodráma! Ha Istent kivesszük a megtérésünkből, csak önmagunkba térhetünk vissza. Jézus is, aki bűntelen volt, a szenvedése előtti estén megvallotta az Atyának, hogy félelem van benne. Nagyböjt idején egy a feladatunk, Isten elé tenni erőtlenségünket, hogy Ő tegyen minket erőssé, hogy Ő gyógyítson meg minket, hogy Ő mentse meg lelkünket.

Gábor atya