„Vegyétek, ez az én testem.”

Szentháromság vasárnapján került sor a Baji Assisi Szent Ferenc templomban az elsőáldozásra. Nagyon szép élményben volt része minden jelenlévőnek. S talán ez is egy fontos szempont, mert egy maradandó szép emlékké alakul át idővel, hisz családi, baráti beszélgetésekből kiderül, hogy mindenki emlékszik – így vagy úgy – az elsőáldozására.  Az idősebbek a sváb ruhás elsőáldozásukat emlegetik, vagy akár a közös kakaós és kalácsos reggeli is felidéződik. De legmaradandóbb élmény Krisztus testének, és vérének első vétele! Hogy az elsőáldozásban most részesülőknek is szép emlék maradjon e nap, nagyban hozzájárult Kristóf atya lelki felkészítése, és a szülők biztonságot adó támogatása.

Az eucharisztiára váró gyermekek, égő gyertyával a kezükben már saját maguk újították meg keresztségi fogadalmukat. Hitük megerősítését követően mindannyian egy-egy könyörgéssel fordultak az Úrhoz. A kenyér és a bor színe alatt történő áldozás mintegy keretbe foglalta az elsőáldozó gyermekek részére a meghívást Jézus szeretetlakomájára.

Őseink sváb hagyományihoz híven, az Oltáriszentség első alkalommal történő vételét németül felhangzó énekkel köszöntötték a hívek. Az első szentáldozásuk szentségét, hitbéli felkészítjük, Kristóf atya szolgáltatta ki számukra.

A kis elsőáldozók köszönetét, hogy Jézus testét magukhoz vehették az alábbi sorokkal lehet összefoglalni:

Hozzám jöttél Jézus, ég és föld Királya,
Kicsiny gyermekednek szegényes házába.
Hódolva borulok lábaid elébe,
Hittel, imádással áldásodat kérve.

Köszönöm Jézusom, hogy az enyém lettél,
Kérlek, hogy szívemben öröklakást vegyél.
Maradj mindig nálam, ne hagyj már el soha,
Szeretlek, kincsem nincs, szívem adom oda.
Ámen.

Pentz Imre